Most olvastam ki: Winkler Nóra Csillagtúrája

2013 november 24. | Szerző: kisbeo

Érdekes ez is olyan lassan belendülős könyv volt. Elöször olyan „okostojásnak” tűnt a szerző (akit eddig csak “nagy” női magazinok hátsó rovatából ismertem), aki vég nélkül sorolja a különböző művészeti és kulturális utalásait, „én mindenkit ismerek” stilusban. Aztán a vége felé kezdtem belejönni, kezdett személyesebbé válni az egész, már ott volt a család a sorok mögött, a nő, akinek néha a párja is feltűnik, a barátnők, az emlékek emlékek lettek és nemcsak kötelező felsorolások, „na itt is voltunk, pipáljuk ki”. Amolyan önvallomás -féle főleg kortárs képzőművészet felé kacsingatóknak némi médiás tapasztalatokkal és hires emberek életrajzával megspékelve. És végre jött egy poén , amin én is bennfentesként tudtam vigyorogni (ha nem számítjuk azt a fejezetet amikor a filmezéssel bénáznak, az inkább borzasztó), és végre egy olyan ember akit személyesen ismerek, ő meg csak távolról, csak a nevét- ez megnyugtatott kicsit a saját sznobériámban 😀