Most olvastam
2013 november 22. | Szerző: kisbeo
Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…
Tipikus YA vagy tinikönyv. Hősei 19-19 éves fiatalok, könnyed olvasmány, pont náthás lábadozásra való! Van bebne időutazás, romantika, rejtély, titkok, kalandok, ki a jó és ki a rossz fiú/lány?! Már várom a következő részeket…:)
Szeptemberi beszerzések
2013 szeptember 22. | Szerző: kisbeo
Szeptemberi beszerzések és a „maradék” augusztusról, amit még nem olvastam 🙂
Egy nap
2010 december 16. | Szerző: kisbeo
Most olvastam ki: Winkler Nóra Csillagtúrája
2013 november 24. | Szerző: kisbeo
Érdekes ez is olyan lassan belendülős könyv volt. Elöször olyan „okostojásnak” tűnt a szerző (akit eddig csak “nagy” női magazinok hátsó rovatából ismertem), aki vég nélkül sorolja a különböző művészeti és kulturális utalásait, „én mindenkit ismerek” stilusban. Aztán a vége felé kezdtem belejönni, kezdett személyesebbé válni az egész, már ott volt a család a sorok mögött, a nő, akinek néha a párja is feltűnik, a barátnők, az emlékek emlékek lettek és nemcsak kötelező felsorolások, „na itt is voltunk, pipáljuk ki”. Amolyan önvallomás -féle főleg kortárs képzőművészet felé kacsingatóknak némi médiás tapasztalatokkal és hires emberek életrajzával megspékelve. És végre jött egy poén , amin én is bennfentesként tudtam vigyorogni (ha nem számítjuk azt a fejezetet amikor a filmezéssel bénáznak, az inkább borzasztó), és végre egy olyan ember akit személyesen ismerek, ő meg csak távolról, csak a nevét- ez megnyugtatott kicsit a saját sznobériámban 😀
Oldal ajánlása emailben
X