<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A lét könnyűsége - Egyperces blog</provider_name><provider_url>https://egyperces.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kisbeo</author_name><author_url>https://egyperces.cafeblog.hu/author/kisbeo-2/</author_url><title>Dal és tabla</title><html>&lt;h3&gt;&lt;/h3&gt;
&lt;div&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div id=&quot;post-body-3672351306996117505&quot;&gt;Múlt szombaton voltunk a Tóth Evelin-Szalai Péter duó koncertjén a Fonóban.
Elég improzivativ, amolyan &quot;live act&quot; koncert. Sok minden ott születik a szemünk láttára, fülünk hallatára...
De a zenéről beszélni kicsit olyan, mint táncolni az épitészetről...szinte lehetetlen. Ezt is nehéz leirni, úgyhogy én főleg a muris/vicces voltát emelném ki. Maguk az előadók is vittek bele poénokat, de magában a zenében is voltak poénok...pl. igen izgi volt, amikor a Péter saját magát kisérte :) az elektronikusan rögzitett tablaszólójára azon a fura kisszekrény/sámli keresztezésen a cajon-on játszott rá. Ez sztem dög nehéz lehet...(tök más zenei rendszer az egyik és a másik is - de ari volt a cajon-t tablásan ütötte, nem úgy ahogy eredetileg szokták:))) Az aquaphone is igen érdekes hangszer volt, zúgott benne a viz és csilingeltek a rézcsövek. Evelinnek számomra kicsit idegen, fátyolosan mély hangja van (bár állitólag ez a kuriózum benne)- én a tisztább hangokat jobban kedvelem. Ő is játszott még harmoniumon és sansa-n.
&lt;div&gt;

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=jEZitISENS8[/embed]

&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>