Boldogságterv

“Elhatároztam, h. egymondatos  naplót fogok vezetni . Tudtam, h, képtelen lennék minden reggel  negyvenöt percen percen keresztül romantikus prózát irni egy csodaszép jegyzetfüzetbe …de talán megoldhatnám, h. esténként bepötyögök egy-két mondatot a számitógépembe.
Ebbe a naplóba jegyeztem fel azokat a futó pillanatokat, amelyek megédesitik az életet, de gyorsan törli őket az emlékezet. Érzéseim kifejezésével és felidézésével lehetőségem nyilt arra, h. a boldogság négy állomása közül a harmadikat (Vánszorog a nap, de rohannak az évek.) és negyediket tanulmányozzam, ami fokozta a boldog élmények hatását.

Meglepődtem mekkora lelkesedést váltott ki az egymondatos  naplóm ötlete blogom olvasói között. Nyilvánvaló, h. rengetegen szenvednek ugyanattól az ellentmondásoso naplóirási kényszertől  mint én; a naplóvezetést hozzám hasonlóan  csábitó ugyanakkor ijesztó lehetőségnek látják. A leegyszerúsitett napló ötlete azonban, amelllyel kiélvezhetjük élményeink és gondolataink megörörkitésének örörmét, de a hosszadalmas irogatás kényszerer vagy terhe nélkül, visszhangra talált.

Sokan mesélték az egymondatos  napló egyéni változatáról. Egyik olvasóm azt tervezte, h. három gyerekére hagyja a naplóját. Munkája miatt sokat utazik, ezért tart egy kis jegyzetfüzetet a tárcájában és minden repülőtéren – a beszállásra várva – teleir néhány oldalt  a legújabb családi eseményekkel.
Egy másik olvasó arról számolt be, h. miután megnézett egy beszélgetést Elizabeth Gilbert irónővel az Oprah Showban, fellelkesedett és elhatározta h. Gilbert példájára boldogságnaplót fog vezetni, amelybe mindennap beirja legboldogabb pillanatait.
Egy másik olvasóm, egy vállalkozó munkanaplót vezet, ameéybe feljegyzi a munkával kapcsolatos jelentős eseményeket, problémákat, felfedezéseket. Elmondta, milyen felbecsülhetetlen érték, mert ha fel akarja idézni, miként oldott meg egy bizonyos helyzetet, naplója eszébe jutattja a módszert és a tanulságot.”